Tanulmányút a Langdon Down Transilvania Egyesületnél
2019.01.17. "Egyházi szervezetek működése és az egyházi szervezetek által nyújtott szolgáltatások megismerése" céljából tartott szakmai műhelymunka helyszíne Szatmárnémeti volt.
A tanulmányút során egy példa értékű jó gyakorlatot ismerhettünk meg, ahol is egy alulról jövő kezdemény által létrejövő közösségi összefogás réven egy önállóan működő szervezet jött létre, amely a mai napig jól működik szervesen építve az önkéntességre, a pályázati forrásokra és az együttműködések kialakításával szerves részévé vált a településen működő intézményi rendszernek.
Az egyesületet annak vezetője mutatta be, neki 1997-ben egy nagy szeretettel várt és kívánt fiúgyermeke született. Hidegzuhanyként érte meg, hogy gyermeke nem egészséges, elmondása szerint gondolatban még "veszekedett" is a Jóistennel, az állapot későbbi elfogadásáig egy nehéz útja volt. Átrendeződtek bizonyos értékek, az első időszakban küzdött gyermeke életéért (a Down kór nem csak különböző szintű értelmi fogyatékkal jár, más problémák is jelentkeztek, a gyermek szív-és orrműtéteken is átesett). Időközben a gyermek súlyos értelmi fogyatékosként 9 éves lett, és a megoldás csak az állami kisegítő iskola lett volna. Ismerve az ilyen iskolák szellemét, hozzáállását, a család ezt nem akarta.
Mivel ismert hasonló gondokkal küzdő családokat, az együttlétek és kirándulások, beszélgetések és mások tapasztalatai után arra a gondolatra jutott, hogy informálódni kell és keresni a megoldás érdekében egy egzakt jogi formát a "túlélésre".
2005-ben jogilag is létrejött és megalakult az egyesület, amely céljául a Down kóros és szellemi fogyatékos személyek társadalmi beilleszkedésének előmozdítását, az önálló életmódhoz szükséges készségeik kifejlesztését, a fiatalok munkapiaci integrációját tűzte ki. Felvállalta a fogyatékkal élőknek és családjaiknak érdekképviseletét, jogaiknak támogatását. Megalakulása után önkormányzati támogatást is kapott, így elkezdődött egy kis napközi otthon működése. Személyzetre nem volt pénz, de szakemberek önkéntes munkával nem állhatnak rendelkezésre napi 8 órán át. Stabilitásra volt szükség, a dolgokat fel kellett építeni. A tanüggyel később sikerült partnerszerződést kötni, ők küldtek szakembereket, majd beindult az első 1. osztály, s ez felmenő rendszerben tovább folytatódott.
Az évek alatt sikerült tehát az oktatást megszervezni, a létszám növekedett, szép állomások, ballagások, stb. következtek. Folyamatosan részt vettek és vesznek speciális országos rendezvényeken, versenyeken, ilyeneket helyben is szerveznek. Meghívásokat fogadtak és fogadnak el, egészséges gyermekekkel közös rendezvényeik is vannak. Folyamatosan pályáznak és sikeresen szerepelnek (legutóbb a MOL Gyermekgyógyító Programban voltak sikeresek). Az állami kisegítő iskolának időközben nyílt egy új épülete, az egyesület 18 év alatti gondozottai ott tanulnak (Szatmárnémeti Speciális Nevelő Iskola). Amikor az iskolát befejezik, akkor ezek a felnőtt korú gondozottak visszajönnek.
Minden szülőben felmerül a kérdés: mi lesz a gondozottakkal, ha ők már nem lesznek, hiszen van olyan is, akinek nincs is más hozzátartozója, vagy esetleg a testvére messze, külföldön él. Van ugyan állami ellátó rendszer, de ott megszűnik a személyre szabott, szeretetteljes gondoskodás.
Ma a felnőtt csoportban 20 felnőtt van, korábban volt 47 is, közöttük a legidősebb 35 éves. Velük 4 fő szakképzett dolgozó (fejlesztő pedagógus, szociálpedagógus, gyógypedagógus) foglalkozik, akik szeretettel, tiszta szívvel végzik munkájukat. Nagyon jó látni, hogy az arra képes, jobb képességű gondozottak hogyan támogatják az elesettebbeket, segítve ezzel a gondozók munkáját is.
Az egyesület vezetője szakképzett pszichológus, akinek a napi munkája mellett rengeteg adminisztrációt kell végeznie s az új rendeletekkel, törvényekkel is tisztában kell lennie.