Tájékoztató

1873-ban Nagypeleskén és a környéken nagy kolerajárvány tört ki, nagyon sokan meghaltak a faluban is, a visszaemlékezések szerint volt olyan nap, hogy 17-19 elhunytat vittek ki a temetőbe, egész családok is elpusztultak. A hagyomány úgy tartja, hogy Szent Anna-napkor a járvány megszűnt. Ekkor a falu lakosai megfogadták, hogy ezután minden egyes évben Anna napkor kimennek a temetőbe s ott halotti misével s ünnepség keretében megemlékeznek a vészről s imádkoznak az elhunytakért.

A falu parókusa is elfogadta ezt a szokást, de az eseményeket leírva nem kapta meg, így elkezdett kutatni. Az egyházközség írásos anyagai között megtalálta az évszámot (1873), az egyházi anyakönyvben a neveket. A járvány 145. évfordulójáról az idén is megemlékezett az egyházközség és az annak keretén belül működő Szent Anna Nőszövetség. Emléktáblát készíttettek, melyen az elhunytak nevei úgy olvashatók, ahogy azok az anyakönyvben leírva vannak. Az anyakönyv persze azt nem erősíti meg, hogy a járvány Szent Anna napján szűnt volna meg, de a régiek hagyományát senki nem akarja megsérteni, egyébként is a környező falvakban is ezt vallják a hagyományok.

Ekkor tehát a faluban nem Anna-bált rendeznek, hanem egy félig-meddig böjti-és gyásznap van. Az idén nagy megtiszteltetés érte a hívők közösségét, mert Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita tartott itt papoknak lelkigyakorlatot és a búcsúi liturgiát is ő celebrálta. Így most már tehát az egyházközségnek két búcsúja van. Az egyik Szent Mihály arkangyal ünnepén, az ő tiszteletére szentelték a templomot. (A katolikus hagyomány szerint Szent Mihály egyike a hét főangyalnak, ő a mennyei seregek vezére és győztes harcosa. Jelképe hatalmas kardja, amellyel legyőz minden gonoszt, akaratereje hatalmas, Isten iránti hűsége megingathatatlan.) A másik búcsút a leírtak okán Szent Anna napján tartják, ez egy fogadott ünnepnap.

Az egyházközség azonban mindezzel "nem elégszik meg": minden egyes Mária-ünnep alkalmával valamilyen kis ünnepséget szerveznek, hiszen 2010-ben a templom padlásán találtak egy, az Istenszülőt a gyermek Jézussal ábrázoló ikont (a Peleskei Madonnát), amely a kutatások szerint az egykori fatemplom képállványának alapképe lehetett. Ezen Mária a balján tartja a gyermeket, jobbjával rá mutat (ezért az úgynevezett útmutató típusba sorolható), Jézus a jobbjával áldást ad, baljában glóbuszt tart. A táblakép megtalálásakor nagyon rossz állapotban volt, kiesett a hátoldal merevítő léce, középen kettérepedt. A szakértők szerint az 1700-as években készülhetett, feltehetőleg egy galíciai származású, de a Kárpátok belső oldalán megtelepedett festőtől származik.

A nagyon megrongálódott peleskei ikont 2010-11-ben Budapesten a Képzőművészeti Egyetem Restaurátorképző Intézetének végzős hallgatója, Seres Tamás diplomamunkaként állította helyre. (Mentorának felesége, Menráthné Hernády Szilvia volt egyik restaurátora a máriapócsi Istenszülő Kegyképnek.) A művet a restaurátorok kívánságára Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeumban, valamint Keszthelyen a Festetics kastélyban kiállították, majd a hazaszállítás után 2012-ben Szatmárnémetiből gyalogos zarándokok vitték Nagypeleskére. (Érdekesség, hogy pár hete a templom padlásán az ikon két elveszettnek hitt, Mária és a gyermek Jézus koronáját is megtalálták, melyet művészettörténészek hamarosan megvizsgálnak.)

Az ikon nagy tiszteletnek örvend, vele kapcsolatban már több imameghallgatást is lejegyeztek. Ma a templomban, a máriapócsi mintára készült feljárón keresztül közelről is megtekinthető. Ezért alakult tehát úgy, hogy az egyházközségben minden Mária-ünnepet megtartanak, a májusi és októberi ájtatosságok alkalmával pedig külön is elmélkedések hangzanak el, valamint ismertetik a magyar Mária-kegyhelyek történetét.

Az egyházközség készíttetett egy ikon-másolatot, melyet "vándor ikonnak" neveztek el. Ezt a májusi és októberi ájtatosságok alkalmával minden este egy-egy család, amelyikért aznap imádkoznak, a templomból hazaviszi, otthon a házi oltárra teszi, majd a következő ájtatosság alkalmával visszahozza s egy másik családnak átadja. Így aztán biztosítva van az esti alkalmakon való nagyobb létszámú jelenlét. Minden év december 8-án választják meg egy-egy év időtartamra a két ikonőrzőt (ők a Szent Anna Nőszövetség tagjai) s az ikonapródokat is, akik büszkén vállalják a feladatot: ők felelnek a kép épségéért, jó elhelyezéséért, amikor az vándorolni kezd családról családra.

A templomot napjainkban restaurálják, ehhez kapcsolódik az ikonosztáz felújítása is. Ez nagyon sok pénzbe kerül, de az összeg már rendelkezésre áll: a felújítandó képállványnak mind az 52 képét az egyházközség jelképesen "eladta", azokat egy-egy család "megvette", azaz vállalja a kép restaurálás költségeit. A kész, felújított kép másolatát a családok majd megkapják s az otthonuk díszévé válhat. Minden látogató megkérdezi: a templom tornyának csúcsán álló kereszt miért ferde? A dolog magyarázata egyszerű: egy vihar alkalmával elmozdult, megsérült. Javítására és a munkálatok folytatására akkor kerülhet sor, ha végre megérkezik az EU-s pályázaton már egyébként elnyert pénz.

Kész lett viszont, szintén uniós támogatásból, a templom udvarában álló építményben egy új "élménytér", tulajdonképpen egy kápolnaszerű múzeum, benne 3 fő sarokkal, bemutatandó témával ( Petőfi Sándor, Gvadányi József A peleskei nótárius című műve, ill. egy híres kántor.)

A feljegyzések szerint Petőfi itt írta az Amott az a hegy... című versét:

Amott az a hegy tőlem

Mi messze, messze még!

Kék színe csak kevéssel

Sötétebb, mint az ég.

Egészen e hegyig kell

Még zarándoklanom,

Vándorsarúimat le

Csak ottan oldhatom.

Ott vár reám, ott vár a

Végcél, a jutalom,

Az én szerelmes édes

Kedves kis angyalom.

Tudom, tudom nagyon jól,

Hogy örömet hozok,

Hogy az örömtül szíve,

Lelke repesni fog;

Csak azt szeretném tudni,

Vajon most sejti-e,

Hogy holnap ilyentájban

Oly nagy lesz öröme.

Nagypeleske, 1847. július 13.

Személyével kapcsolatos még az a feljegyzés is, hogy vándorszínészként első fellépése "A peleskei nótárius" c. előadáson volt, amikor is egyszerre négy szerepet is játszott.

A híres peleskei kántorról azt kell tudni, hogy kb. 70 évvel ezelőtt meghívták őt Máriapócsról, hogy tanítsa meg a híveket énekelni. Mivel eredményes munkájáért igen jó fizetséget kapott, ott is maradt a faluban. A múzeumban egy képen látható: harmónium mellett ül, egyik kezével a hangszeren játszik, a másikkal írja azokat a nagyon szép halott-búcsúztatókat, melyek alapjait Máriapócsról hozta és itt aztán azokat elterjesztette. Hamarosan elkészül teljes alakú szobra is.

A Becsky család, a falu és a környék birtokosa az 1700-as évek elején görögkatolikus jobbágyokat telepített a faluba. Az új lakók hamarosan egy fatemplomot is építettek, s mint ez akkoriban szokás volt, köréje temetkeztek. Az évek folyamán ez a templom már szűknek bizonyult, ezért köréje egy újat emeltek téglából, aztán a belső fatemplomot lebontották.

Az új istenháza a mai, felújítás alatt álló templom. A restaurációs munkák alkalmával, a padlózat megbontásakor, a régi temető területén sok pénzérmét találtak, ezek is láthatók itt egy tárlóban (a legrégebbi 1762-ből való, egyik oldalát Mária Terézia arcképe díszíti). Szokás volt akkoriban, de még ma is az, hogy a halott kezébe pénzérmét tesznek. (Az ókori görögöknél a Krisztus előtti 6. századtól kezdve, amikor a pénz használata már általánossá vált, a temetéskor egy pénzérmét tettek a halott szájába vagy kezébe. Ez Kharonnak, az alvilág révészének szánt fizetséget jelképezte, ugyanis ő vitte át a megboldogultat a Styx folyón, az élők és holtak világának határán.)

Az egyházközség sokfelől, helyből és távolabbról is sok adományt kap a múzeum és környékének fejlesztésére, nem csak pénzt, hanem muzeális értékű mindennapi használati tárgyakat is. A berendezés természetesen még alakulóban van, de már vannak figyelemre méltó és értékes darabjai, mint a régi kottás könyvek, melyeket a már említett kántor kapott a budapesti Rózsák terén álló templomból (ezt a templom pecsétje igazolja), ebből tanította énekelni a híveket. Ritkaságnak számít az a nagyon régi kiadású Biblia is, amelyet Antal István konstancai magyar RMDSZ-szenátor, kinek rokonai Nagypeleskére valók, adományozott az egyházközségnek, valamint pecsétnyomók, evangéliumos könyvek, prédikációs kéziratok, esperesi feljegyzések, vagy épp a kántor pipája, melyet a dédunokája adott a múzeumnak. Értékes darab az a fénykép is, amely 1917-ből való s azt a jelenetet örökíti meg, amikor a templom harangjait elvitték hadi célra beönteni (csak egyet hagytak meg)