Idős kor 3.

A 20. század második felében drámai változások zajlottak le a magyar családokban, melyek az idősek helyzetére is súlyosan kihatnak. E változások szorosan összefüggtek a gazdasági, politikai, össztársadalmi változásokkal.

A gyors iparosítás, a mezőgazdaság átszervezése tömegessé tette a mezőgazdaságból az iparba, a falvakból a városokba áramlást, azaz felgyorsult a társadalmi mobilizáció és migráció. Ez szükségszerűen együtt járt a hagyományos nagycsalád felbomlásával. A család funkciói közül megszűnt, vagy legalábbis háttérbe szorult a gazdasági funkció, hiszen az esetek többségében megszűntek termelési egységként működni a családok.

Az államosítás, a termelőszövetkezetesítés következtében az idősek korábbi tulajdonosi szerepe megszűnt, miként a családi gazdaságban végzett munkafolyamatok irányítására vonatkozó ismeretek, tapasztalatok feleslegessé váltak.

Ráadásul általánossá vált, hogy a családokból a fiatalok elköltöztek. Ekkortól vált jelentős társadalmi és egyéni problémává az idős emberekről való gondoskodás, a segítés. A korábban családi szinten megoldódó idősgondozás hirtelen állami feladattá vált, mely számos vonatkozásban nem tud megfelelni a sokrétű igénynek.

Ez a helyzet teszi sürgetővé a települések, a közösségek, és egyáltalán nem utolsó sorban az egyházközösségek segítő szerepvállalását.