Idős kor 1.

Történelmi korszakonként és kultúránként változó, hogy hány éves koruktól tekintik "idősnek" az embereket.

Több dolog befolyásolja ezt. Legerőteljesebben a várható élethossz, vagyis, hogy az emberek átlagosan meddig élnek. Minél hosszabb az emberi élet, annál később minősítik "idősnek" az embereket.

Mivel az elmúlt évtizedekben jelentősen megnőtt az emberek születéskor várható élethossza, s ráadásul Európa társadalmai elöregedőben vannak, s ezért egyre magasabb az átlagos életkor, ennek következtében pedig kitolódott az idős kor kezdete. Szerencsére manapság az ötvenes éveikben járó emberek egyáltalán nem úgy élnek, nem olyanok, hogy "idősnek" kellene őket tekinteni, sőt a hatvanas éveikben járók jelentős része sem mutatja az öregség jeleit. Az életmód változása, az egészségmegőrzés jó értelmű divattá válása, valamint a javuló egészségügyi ellátás hatására az "idős kor" a legtöbbeknél a 70-es, 80-as éveikben kezdődik.

Változó az is, hogy miként vélekedik az adott társadalom, és annak tagjai az idős kor sajátosságairól. Nagy különbség, hogy maguk az idősek valamint a környezetükben élők a leépülést, a gyakori betegséget, a mások segítésére szorulást tekintik az idős kor szükségszerű velejárójának, jellemzőjének, vagy éppen a korábban megszerzett tapasztalatok, ismeretek beérését, a bölcsességet, a megfontolásra érdemes vélemények nyilvánításának képességét.