A világ felé forduló, szabad akaraton alapuló, munkálkodó élet

A kereszténység a külvilághoz való cselekvő viszonyulást követeli meg híveitől. A passzivitás, a tűrés, a beletörődés helyett a világ alakításának, jobbá tételének feladatát rója a benne hívőkre.

Fontos jellemzője az ember szabad akaratába vetett hit. A vonatkozó tanítás szerint Isten szabad akarattal rendelkező lénynek teremtette az embert. A szabadsághoz pedig elválaszthatatlanul hozzátartozik a felelősség vállalása, viselése. Felelősség, méghozzá nemcsak önmagunkért, hanem a körülöttünk lévő világért, a többi emberért. A szabad akarattal való élés, a felelősség vállalása elválaszthatatlan a munkálkodástól, azaz az embernek a világ alakítására, megmunkálására, az alkotásra való képességétől.

A Biblia szerint Isten munkálkodó életre teremtette az embert. Bár szintén a Szentírásban megtalálható a munkának a negatív értelmezése is, mely szerint a bűnbe esés következményeként, a Paradicsomból kiűzetéskor, mintegy büntetésül rendelkezett úgy Isten, hogy verejtékes munkával keresse meg, teremtse meg az ember az életben maradásához nélkülözhetetlen javakat.

Ám a munkának, a munkálkodásnak a meghatározó, fő jelentése mégis a világot alakító, jobbá tevő, alkotó tevékenység. Ha tetszik ez az igazi, az emberhez méltó munka. Az elidegenedett társadalmak sajátossága a munkának - már a Bibliában is fellelhető - negatív értelmezése, amikor pusztán az anyagi javak megszerzésére, a pénzkeresésre irányuló kényszerű tevékenység a munkavégzés.