A Szentlélek ereje, a ránk bízott talentumok és az Istennek tetsző élet 3.

A teremtett világ fájdalmakkal, gondokkal, nehézségekkel teli. A keresztény embert ez nem bénítja meg, nem dönti végső kétségbe esésbe. Számára a világ bajai, a körülötte lévő emberek problémái és saját fájdalmai olyan kihívások, melyek megválaszolására, a rossz dolgok megváltoztatására ő maga is hivatott.

A világ elviselhetetlennek tűnő állapota, az emberek romlottsága ellenére - a keresztény emberek hite szerint -, ebben a világban, ezek között az emberek között kell a Jézus által kijelölt úton járni, az ő példáját követni, az ő igazsága szerint élni. Ebben a világban, ilyen emberek között mutatható meg igazán a szeretet ereje, az emberek egymás iránti elköteleződésének hatása a világ jobbá tételére, saját életünk megújítására.

Ha ez a meggyőződés hatja át az egyházközségek vezetőit és tagjait, akkor adott a társadalmi, szociális és egyéni problémák megoldásában való sikeres részvételüknek a legfontosabb feltétele.

A társadalmi, szociális gondokkal küzdő, bajban lévő embereken való hatékony segítésnek az alapfeltétele az egyházközségekben, hogy a vezetőkben és az egyházközség tagjaiban meglegyen a karitatív tevékenység iránti elköteleződés, a segítő szándék.

Ám azt is tudjuk, tapasztaljuk, hogy a segíteni akarás, a "jószándék", nem hozza meg mindig a várt eredményt, sőt olykor annak épp az ellenkezőjét idézi elő. Ez olyankor szokott bekövetkezni, ha a kialakult helyzet konkrét ismerete nélkül, saját elképzeléseire hagyatkozva próbál valaki segíteni a szerinte bajban lévő emberen, vagy embereken. Az öncélú, megfontolatlan "jókodás" rendkívül romboló hatású lehet. Rombolja a segítőszándékot, hiszen a segíteni akaró és környezete könnyen azt a következtetést vonja le, hogy "azokon" nem lehet segíteni, vagy rosszabb esetben: "azok" nem is akarják, hogy jobb legyen nekik.