A „segítés”

Az embertársainkon történő segítés általános erkölcsi parancs. A hívő keresztények számára vallási meggyőződésük is ezt diktálja, ezt követeli meg.

M. Heidegger, német filozófus szerint a segítésnek két eltérő módja lehetséges. Mára ezek közül az egyik vált dominánssá, szinte kizárólagossá.

A ma uralkodó felfogás szerint a segítés a terhek megosztását jelenti. Az általános vélekedés szerint úgy segíthetünk a terheket cipelő embertársainknak, ha átvállaljuk terheik egy részét. Könnyen értelmezhető ez, ha egy nehéz csomagokat cipelő idős emberre gondolunk, hiszen a "segítés" legelemibbnek tűnő módja, ha elvesszük tőle csomagjait, vagy legalább azok egy részét, és mi visszük tovább.

A terheket átvitt értelemben gondolva, azt is könnyű belátni, hogyha egy nehéz sorsú embertársunkon akarunk segíteni, akkor már az is segítés, ha meghallgatjuk, ha elmondhatja nekünk a baját, megoszthatja velünk a gondjait.

Ám a segítésnek más módjai is lehetségesek, nemcsak a terhek átvállalása.